Iszkémiás szívbetegségek néven foglalhatók össze azok a kórállapotok, amelyek kialakulásában a szívizom elégtelen vérellátása (iszkémiája) játszik szerepet. Dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont szakembere a legfontosabb tünetről, a mellkasi fájdalomról beszélt.

Miért érint olyan sokakat a szívbetegség?

Az elégtelen vérellátás miatt kialakuló szívbetegségek lehetnek gyors lefolyásúak, mint például a szívinfarktus vagy krónikusak, mint a szívelégtelenség. Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése e téren aggasztó: 2020-ra az iszkémiás szívbetegségek nem csak a nyugati társadalmakban, de a harmadik világ országaiban is vezető halálozási oknak fognak számítani. Magyarország ráadásul még a térség más országaihoz képest is rossz mutatókkal rendelkezik e téren.
A rossz adatok oka jórészt az egészségtelen életmód. A dohányzás, a mozgáshiány és az elhízás ugyanis hozzájárulnak ahhoz, hogy koszorúerek belső felében zsírszerű lerakódások, plakkok alakuljanak ki. Ezek pedig akadályozzák a vér áramlásának útját, és az oxigén eljutását a szívizomhoz. A megbomlott egyensúly később elégtelen keringéshez, vagyis iszkémiához vezet. Az iszkémiának különböző formái lehetnek, ennek megfelelően jelentkezhetnek tünetek, illetve lehet tünetmentes is a betegség. A különböző kórformák kialakulásában döntő jelentőségű az iszkémia időtartama és a kialakuló károsodás jellege.

Mellkasi fájdalom – az egyik legjellemzőbb tünet

A szívizom elégtelen vérellátásának egyik legfontosabb tünete a mellkasi fájdalom, szorító érzés. Ugyanakkor tudni kell, hogy a szívizom iszkémiája fennállhat mellkasi fájdalom nélkül is – ez az úgynevezett néma iszkémia. Amennyiben jelentkezik a fájdalom, fontos figyelni az időtartamát. A 20 percnél rövidebb ideig tartó történés főként az angina pectoris (vérellátási zavar miatt kialakuló mellkasi fájdalom) gyanúját veti fel, míg az ennél hosszabb fájdalom szívinfarktusra is utalhat. Ez utóbbi gyanúját erősíthetik még más panaszok is: férfiak jellemzően hideg verejtékezést szoktak tapasztalni, míg nőknél gyakoribb a légszomj, hányinger, hányás megjelenése. Természetesen minden tünetet komolyan kell venni, a karokba, hátba, nyakba sugárzó fájdalomtól a szédülésig, szorongásig.
Sokakat elbizonytalanít a mentő vagy az orvos értesítésében, ha a tünetek nem rohamszerűen, hanem fokozatosan alakulnak ki, illetve ha változik az erősségük. Ráadásul a fájdalomérzetünk is meglehetősen különböző, ami az egyik embernek szörnyű szorítás, a másiknak elviselhetőbb kellemetlenség. Ugyanakkor fontos, hogy ne bagatellizáljuk a helyzetet, hiszen a kezelés eredményessége erősen függ attól, mikor kerül orvoshoz a beteg.  A hirtelen fellépő, fokozódó, progresszív jellegű,  "típusos angina pectoris" esetén azonnal orvoshoz fordulni. A legjobb mentőt hívni és nem várni a körzeti orvosra, ügyeletre.

Ne legyintsünk a fájdalomra!

- Amennyiben  valakinek terhelésre gyakran jelentkező mellkasi fájdalma, vagyis  " stabil, effort angina pectorisa" van, mindenképpen  kardiológushoz kell fordulni. Kivizsgálásra van szükség, amelynek egyik kulcsa a terheléses vizsgálat. Ha a kivizsgálás során kiderül, hogy „csak” angina pectoris okozta a tüneteket, nem dőlhetünk hátra felelőtlenül. Az elhanyagolt állapot ugyanis szívinfarktushoz, szívelégtelenséghez vezethet. Ez utóbbi talán nem tűnik fenyegető diagnózisnak, de az igazság az, hogy a 65 év felettiek körében a kórházi felvételek leggyakoribb oka a szívelégtelenség, a diagnózistól számított öt éven belül pedig a betegek fele meghal - ismerteti Dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont kardiológusa. - A kockázat ugyanakkor minden életkorban számottevően csökkenthető. Az állandó tünetekkel és kiszámítható terhelésre jelentkező stabil angina pectoris csupán gyógyszerekkel és életmódbeli változtatásokkal is kezelhető. Szükséges még az egyéb kardiovaszkuláris rizikótényezők, mint magas vérnyomás, diabétesz felmérése és azok szakszerű kezelése. A kardiológiai ellátás mellett tehát jelentősen befolyásolja az érintettek életét a megfelelő életmód, amelyhez hatékony kiindulópontot nyújthatnak a táplálkozással, mozgással foglalkozó orvosok és más szakértők. 

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

A terhesség alatt olyan nőknél is jelentkezhet a magas vérnyomás, akiknek korábban nem voltak ilyen problémáik. Dr. Kapocsi Judit PhD, a Kardioközpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája arra hívta fel a figyelmet, hogy a jól beállított gyógyszeres kezelés és helyes életmód megőrizheti a kismama és a baba egészségét.

Már a kismértékű vérnyomás emelkedést is komolyan kell venni 

A terhes nők hipertóniája a Magyar Hypertonia Társaság állásfoglalása szerint külön figyelmet érdemel, ugyanis szélsőséges előfordulási formájában egyszerre két ember, az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti. Már csak azért is elengedhetetlen az orvosi kontroll és kezelés, mert mind a háttér kiderítése, mind a kezelés, gondozás speciális figyelmet kíván. A terhességi magas vérnyomás és különösen a preeclampsia a nők későbbi életszakaszaiban is független rizikófaktorként jelentősen fokozzák a hipertónia és a szív-érrendszeri betegségek kockázatát.

Fontos, hogy mikor lesz magas a vérnyomás

A terhesség korai szakaszában lezajló élettani változások „célja”a méhlepény megfelelő véráramlásának biztosítása. Az első 6 hónapban, vagyis az első és második trimeszterben a vérnyomás a jelentős értágulat miatt csökken (általában 115/75 Hgmm alatt marad), majd a harmadik trimeszterben emelkedni kezd, és eléri a terhesség előtti értéket. Ugyancsak jellemző, hogy a vizelet fehérje ürítés normálisan is napi 300 mg-ig emelkedhet.
Terhességben elfogadhatónak tekinthető a 140/90 Hgmm-nél alacsonyabb vérnyomás. A 140-159 Hgmm-es szisztolés és/vagy 90-109 Hgmm-es diasztolés vérnyomás enyhe-középsúlyos hipertóniának, a 160 Hgmm vagy ez feletti szisztolés és/vagy 110 Hgmm vagy ez feletti diasztolés vérnyomás súlyos hipertóniának minősül.
- Idült hipertóniáról beszélünk, ha a magas vérnyomás már a terhesség előtt ismert volt, vagy pedig ha magas vérnyomást a terhesség első 20 hete alatt ismerik fel.
- Gesztációs hipertónia, amennyiben a 140/90 Hgmm-es vagy az fölötti vérnyomás a 20. terhességi hét után jelentkezik, de a napi vizelet fehérjeürítés 300 mg alatt marad, és a 12. szülés utáni hétig a vérnyomás normalizálódik.
- A legrettegettebb forma, az ún.  preeclampsia – eclampsia akkor diagnosztizálható, ha a 20. terhességi hét után észlelünk 140/90 Hgmm-es vagy ez feletti vérnyomást és a napi 300 mg-ot meghaladja a vizeletben a fehérjeürítés. Emellett egyéb laboratóriumi tesztek is kórossá válhatnak és beállhat az életveszélyes HELLP szindróma, amely – az elképzelésekkel szemben – gyakran, de nem minden esetben jár ödémaképződéssel.  

Figyeljünk a rizikófaktorokra!

A preeclampsia rizikófaktorai az idült magas vérnyomás, a dohányzás, a metabolikus szindróma, a cukorbetegség, az idült vesebetegség, az idősebb anyai kor, a fokozott véralvadási hajlam, a kedvezőtlen szociális státusz és az alacsonyabb iskolázottság, a korábbi preeclampsia, bizonyos terhességi szövődmény, az anya családjában előforduló hipertónia, cukorbetegség és preeclampsia. A preeclampsiát mindenképpen komolyan kell venni, hiszen súlyos (akár életveszélyes) anyai és magzati szövődményekkel járhat, mind a várandósság, mind a szülés során, sőt, a gyermek későbbi egészségét is jelentősen befolyásolhatja.

Mire figyeljen a kismama?

A már ismert hipertónia esetén tervezni kell a terhességet, és a vérnyomáscsökkentő szereket orvos segítségével át kell állítani olyan szerre, amely nem veszélyezteti a magzati fejlődést. Amennyiben korábban hipertónia nem volt ismert, akkor is gondosan mérni kell a vérnyomást, hiszen a terhesség provokálhatja az emelkedést.
– Nagyon gyakran semmiféle panasz nem jelentkezik a kismamánál, mivel a hipertónia, a fehérjevizelés nem feltétlenül okoz tünetet. Éppen ezért a vérnyomást rendszeresen ellenőrizni kell, a laboratóriumi vizsgálatokat pontosan el kell végezni, rendszeresen monitorozni kell a terhességet és az életmódbeli tanácsokat is komolyan kell venni. Amennyiben a terhesség során magas vérnyomás jelentkezik, a szülész-nőgyógyász kontrollja mellett hipertónia specialista segítsége is szükséges a vérnyomás kezelésében. Az ilyenkor elvégzendő vizsgálatok az általános nőgyógyászati és belgyógyászati vizsgálaton kívül az EKG, a 24 órás vérnyomás monitorozás, bizonyos laboratóriumi vizsgálatok és a 24 órás vizeletfehérje-meghatározás – hangsúlyozza Dr. Kapocsi Judit PhD, a Kardioközpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája. – Rendkívül fontos a szülés utáni kontroll is, a későbbi szövődmények megelőzése, csökkentése céljából.

Forrás: Kardioközpont (www.kardioközpont.hu)

Akár a családban fordult elő szívbetegség, akár szokatlan tüneteket tapasztalunk, a kardiológiai kivizsgálás számos súlyos, akár végzetes betegség kiszűrését, megelőzését teszi lehetővé. Dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont specialistája a gyanút keltő tünetekre és a szűrés lehetőségeire hívta fel a figyelmet.

A szív nem mindig jelez

Számos szívbetegség (például a szívritmuszavar) sokáig rejtve marad az érintettek elől, hiszen nem okoz tünetet. Ugyanakkor egyetlen tünetre sem mondható, hogy mindenképpen szívbetegségre utal, de ha ilyet tapasztalunk, mindenképpen érdemes kivizsgáltatni magunkat.
– Mindenkinek ajánlott részt venni egy alapos kivizsgáláson, aki erős szívdobogást, hirtelen bedobbanásokat, kimaradásokat, gyengeséget, tartós kimerültséget, mellkasi szorítást, légszomjat tapasztal. Ugyanígy gyanús lehet, ha nem derül ki, mi okozza a rendszeres fejfájást, a szédülést, illetve a váratlan eszméletvesztést – hangsúlyozza Dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont kardiológusa. – Ma már számos olyan műszeres vizsgálat áll rendelkezésre, amelyekkel gyors, pontos diagnózishoz juthatunk, és megkezdődhet a személyre szabott kezelés.  

Milyen vizsgálatok jöhetnek szóba?

Vérnyomásmérés és 24 órás vérnyomásmérés

A vérnyomásmérés az első lépés a kivizsgálás útján, még akkor is, ha a páciens otthon is méri az értékeket. Ugyanakkor sok betegnél a vérnyomás csak időszakosan emelkedik meg, aminek kivizsgálására a 24 órás vérnyomásmérés jelent megoldást. A 24 órás vérnyomásmérés (ABPM) képes feltérképezni az időszakosan megemelkedő vérnyomást, és kizárja a „fehérköpeny szindróma” miatt mért magas értékek is.

Nyugalmi EKG

Az EKG vizsgálat során vizsgálható a percenkénti szívverések száma, szabályossága, a szív ingerképzése, ingervezetése, ritmuszavarok, károsodása. Számos egyéb probléma mellett információt ad többek között a szívet alkotó kamrák falának nagyságáról, de az alkalmazott gyógyszerek szívműködést befolyásoló hatásairól vagy azok nemkívánatos mellékhatásairól is.

Holter-vizsgálat (24 órás EKG)

Bizonyos ritmuszavarok nem észlelhetők folyamatosan, ezért a véletlenszerűen megválasztott időpontban elkészített EKG-n nem mutathatók ki. Ilyenkor van szükség a Holter-vizsgálatra, amely egy 24 órás folyamatos vizsgálat hordozható EKG-készülékkel.

Terheléses EKG

Veleszületett vagy szerzett vezetési zavarok, ritmuszavarok, elektrofiziológiai eltérések feltérképezése céljából készülhet nyugalmi és terheléses EKG. Ez utóbbi azért lehet szükséges, mert vannak olyan betegségek, amelyeknek az EKG-n kimutatható jelei csak terhelésre jelentkeznek. Ezért előfordulhat, hogy fizikai terhelés (jellemzően kerékpározás vagy futópad használat) közben kell, hogy felvegyék az EKG-görbét.

Szív ultrahang

A szív ultrahangos vizsgálatával álló- és mozgókép is kapható a szívről, sőt, az áramló vér sebessége is mérhető vele. A szívüregek, a szívfalak és a szívburok, valamint szívbillentyűk működése, az infarktus utáni falmozgási zavarok, a vérrög, a billentyűbetegségek, a hegesedések, a kóros irányú véráramlás, a pumpafunkció állapota és a szívburokban meggyűlő folyadék is kimutatható a szív ultrahang segítségével.

Laborvizsgálatok

Ahogy a legtöbb betegség esetén, a kardiológiai kivizsgálások során is nagy segítséget jelentenek a vérből kinyerhető adatok. A kardiológus által leggyakrabban kért vizsgálat a nagyrutin, különösen fontos lehet a bilirubin, a Gamma-GT, az LDH, a CK, a protrombin, a fibrinogén, a homocisztein és a süllyedés szintjének meghatározása. Ezen kívül fontos lehet még a vesefunkció, az ionok és a pajzsmirigy-funkció vizsgálata is.

Speciális vizsgálatok

Ritkább esetben szükség lehet még a szívizom izotópos vizsgálatára, elektrofiziológiai vizsgálatra, CT-re és MR-re is.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Életmódbeli és genetikai okai is lehetnek a szívritmuszavarnak, de egyes betegségek is okozhatják az aritmiát. Dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta segít megérteni, mi vezethet a normális szívveréstől a szívritmuszavarig.

Mi szabályozza a szívverést?

A szívünk négy részből áll: a két felső pitvarból és a két alsó kamrából. A szív összehúzódásainak ritmusát tulajdonképpen egy „természetes pacemaker”, a szinuszcsomó felügyeli, amely a jobb pitvarban helyezkedik el. A szinuszcsomó percenként 60-100 elektromos impulzust produkál, amely beindítja a szívdobbanásokat. Az impulzusok ugyanis arra késztetik a pitvarok izmait, hogy összehúzódjanak és vért pumpáljanak. Az elektromos impulzusok ezután eljutnak az AV-csomónak nevezett sejtekhez, amelyeknek szintén koordináló szerepük van. Rendszerint ez az egyetlen útja a jeleknek, hogy a pitvarokból a kamrákig jussanak, majd onnan vért pumpáljanak a tüdőbe vagy a test többi részébe.
Ha a szinuszcsomó megbetegszik, vagy más ok miatt (például fertőzés, lázas betegség, pajzsmirigy betegség) gyorsabb vagy lassúbb működésre vált, a szív gyorsabban vagy lassabban fog verni.  Számos szívbetegség is oka lehet a szívritmuszavarnak, amely kiindulhat a pitvarokból, a kamrákból, de vezetési zavar következtében is létrejöhet.

13 ok, ami szívritmuszavarhoz vezethet:

1. családi hajlam,
2. cukorbetegség,
3. túl sok koffein vagy alkohol fogyasztása,
4. magas vérnyomás,
5. dohányzás,
6. pajzsmirigy alul- vagy felülműködés,
7. alvási apnoe,
8. bizonyos gyógyszerek, és étrend kiegészítők (ezért mindig el kell olvasni a betegtájékoztatót),
9. tudatmódosító szerek,
10. koszorúér betegség,
11. változások a szív felépítésében (például kardiomiophatia),
12. előző szívinfarktus miatt károsodott szívizomszövetek,
13. éppen zajló szívinfarktus.

Mikor kell segítséget kérni?

Három fontos ok van, ami miatt feltétlenül érdemes orvoshoz fordulni – ismerteti dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Az egyik, ha a családban többeknél jelen volt, jelen van bármilyen szívbetegség, ilyenkor természetesen évente, kétévente hasznos egy általános kardiológiai kivizsgálás. Ez még akkor is fontos, ha az illető tünetmentes, hiszen a szívritmuszavar például gyakran így „rejtőzködik”. Ugyanilyen szükséges a szűrés, ha valaki olyan életmódot folytat, ami szívproblémákra hajlamosíthatja, például sok stressz éri, függőségei vannak, vagy éppen magas vérnyomás, pajzsmirigybetegség, diabétesz szerepel az anamnézisében. A kardiológiai vizsgálatok elvégzésének harmadik oka, ha valaki olyan tüneteket tapasztal, mint felgyorsult vagy lelassult szívverés, mellkasi fájdalom, légszomj, szédülés, izzadás, furcsa, remegő érzés a mellkasban, eszméletvesztés. Bármilyen indikációról is legyen szó, számos eszközös vizsgálat áll rendelkezésre a szívritmuszavar diagnosztizálására. Ha ez sikerül, megkezdődhet a kezelés, amellyel akár a stroke vagy a szívinfarktus kockázatát is minimalizálhatjuk. 

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Bár szerencsére egyre jobbak a szívinfarktuson átesettek kilátásai, sokan úgy érzik, az esemény után már csak „lassan, öregesen” élhetnek. Holott dr. Matusovits Andrea, a Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta szerint a rehabilitációba beillesztett mozgásprogram minden téren életfontosságú hatással bír.

Ágynyugalom egy életen át?

A 20. század első felében az infarktuson átesett betegeknek hathetes ágynyugalmat javasoltak, ugyanis az akkori álláspont szerint a károsodott szívizomzat csak így tudott gyógyulni. Ezek után természetesen csak fokozatosan vezethették be a mozgást, a járás újratanulása után napi öt perc séta volt kiszabva.  
Az utóbbi években azonban több kutatás is igazolta, hogy szívinfarktus után a betegek szívének állapota és fizikai teljesítőképessége akkor javult a legjobban, ha a rohamot követően már egy hét múlva elkezdték a mozgatást és a rehabilitációs program három hónapnál tovább tartott. Az egyéni értékekre alapozott, személyenként kidolgozott mozgás- és életmódterv ugyanis jelentősen hozzájárul a későbbi életminőséghez, kis túlzással ezen múlik, hogy teljes életet élhet-e a páciens, vagy élete végéig „betegállományban” marad. 

Az életmóddal magunkat gyógyíthatjuk

Az régóta közismert, hogy a testmozgás erősíti a szívizomzatot, segíti a fogyást, javítja a hangulatot, csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet. Azonban most már az is bizonyos, hogy a kardiológiai rehabilitációban is elengedhetetlen, különösen a gyaloglás, a kerékpározás, a kocogás és az úszás. Az erősítő súlyzós edzések pedig az izomerőt, az izomtömeget és a rugalmasságot növelik.
Ezt bizonyította egy brazil vizsgálat is, amelyben a kutatók azt a tényből indultak ki, hogy a szívinfarktuson átesett betegeknek meg kell küzdeniük vegetatív zavarokkal, mint például a baroreflex csökkenése. Ez nem más, mint egy vérnyomás-szabályozó rendszer, aminek hatására az emelkedő vérnyomás csökken, a csökkenő vérnyomás pedig emelkedik. Ha tehát ez a rendszer nem jól működik, az nyilvánvalóan akár óriási kockázatot jelenthet a szívbetegeknek.
Egy kutatásban 28, infarktust átélt beteget két csoportra osztottak. Az egyik csoport nem végzett fizikai aktivitást, a másik csapat tagjai 6 hónapon keresztül heti háromszor egy órát edzettek. Időközben más paraméterek mellett folyamatosan ellenőrizték a vérnyomásukat, a pulzusukat, és a baroreflex változását is. Az eredmények már egy hónap után is azt mutatták, hogy a rendszeres mozgás normalizálta a baroreflex működését, tehát jelentősen hozzájárult a páciensek jó életkilátásaihoz. Ráadásul a hosszabb távon végzett rendszeres mozgás képes volt fenntartani az elért eredményeket.

Szívbetegeknél fontos a szakértő segítség

- A friss és a régebbi kutatások is mind arra hívják fel a figyelmet, hogy a szívbetegek rehabilitációjának a gyógyszeres kezelés mellett egyre nagyobb részét kell, hogy képezze a megfelelő életmód kialakítása – hangsúlyozza dr. Matusovits Andrea, a Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Így az érintettek sokkal könnyebben megszabadulhatnak a betegségtudattól és valóban sokkal aktívabb, teljes életet élhetnek újra. A szívinfarktuson átesett pácienseknél különösen fontos a szakemberek által kidolgozott mozgás- és táplálkozási program, amelyet természetesen a gyógyszeres és egyéb gondozással szükséges összehangolni. Az eredmények pedig magukért beszélnek: kivirult, életerős emberek, akik sokat tanultak a betegségükből.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Ha biztosan tudnánk, hogy a következő öt évben nagy eséllyel szív- és érrendszeri megbetegedés, esetleg infarktus lép fel nálunk, valószínűleg kezeltetnénk magunkat, változtatnánk az életmódunkon. Miért várnánk a legrosszabbra? Dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont specialistája arról beszélt, kinek szükséges feltétlenül a kardiológiai kivizsgálás.

Kik a veszélyeztetettek?

A szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzése, a tünetek kivizsgálása különösen azok számára fontos, akiknek családjában már előfordult ilyen probléma, illetve, akik jelentős rizikófaktorokkal rendelkeznek. A kardiológiai szűrésnek azért is nagy a jelentősége, mert bizonyos esetekben a betegség tünetei nem típusosak, nehéz a diagnosztizálás, tehát a veszélyeztetettség korai felismerése akár életet menthet. Nem szabad várni a súlyos tünetek kialakulásáig, hiszen sokan teljesen tünetmentesek akár még egy szívinfarktus vagy agyvérzés miatti hirtelen halál bekövetkezése előtt is.

Amennyiben tehát bárki a legkisebb tünetet érzékeli magán – mint például gyengeség, légszomj, mellkasi szorítás, vagy akár csak diszkomfort, szédülés, „rendetlenkedő” szívverés -, vegye komolyan a jeleket és a lehető leghamarabb jelentkezzen be egy kardiológiai kivizsgálásra.

Főbb rizikófaktorok

Európában a kardiovaszkuláris  rizikóbecslésére  sokféle formula van, de a legelterjedtebb az ún. SCORE-táblázat szerinti rizikóbecslés, valamint a Framingham-táblázat szerinti  becslés.

Dr. Vaskó Pétertől, a Kardioközpont specialistájától tudható, hogy a kardiológusok a hétköznapokban az előbbit használják. Ez  öt változót vesz figyelembe, amely az alábbi felsorolás első öt helyén található. Ennek alapján  adható meg annak valószínűsége, hogy a következő öt évben milyen valószínűséggel kap valaki súlyos szív-agyér megbetegedést (elzáródást), magyarán infarktust, vagy stroke-ot. Ugyanakkor természetesen a kardiológiai kivizsgálással és az időben elkezdett kezeléssel akár a szívinfarktus is megelőzhető lehet. A legveszélyesebb rizikófaktorok az alábbiak:

• növekvő életkor,
• magas vérnyomás,
• magas koleszterinszint, 
• dohányzás,
• férfi nem (és a menopauzán túl lévő nők),
• cukorbetegség (akár csak enyhe formában),
• családban halmozódó szív- és érrendszeri problémák,
• már meglévő szív- és érrendszeri betegség,
• hormonális fogamzásgátló szedése,
• túlsúly,
• fizikai inaktivitás.

A genetikát lehet ellensúlyozni

– Az öröklődés szerepe közismert a szív- és érrendszert érintő betegségekben, és bár ezen nem tudunk változtatni, az ismeret feltétlenül fontos. Hiszen ha kiderül, hogy a családban többször előfordult infarktus, ez egy hajlamot feltételez ugyan, de életmóddal és kezeléssel még ebben az esetben is jelentősen ellensúlyozni lehet az adottságot. Ugyanígy nem befolyásolható a nemünk sem, de jó, ha tudjuk, hogy a férfiak veszélyeztetettebbek, mint azok a nők, akik még nem érték el a klimaxot. A menopauza után azonban a veszélyeztetettség kiegyenlítődik. Ha egy nő fogamzásgátlót szed, szintén megnő a kockázat mértéke. Akinek tehát más veszélytető faktorok is jelen vannak az életében, gondosan kell megválasztania a fogamzásgátlás módját és ebben érdemes kardiológus segítségét is kérnie – ismerteti dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont kardiológusa.

Betegnek és egészségesnek is fontos a segítség

A dohányzás, a túlsúly, a fizikai edzettség hiánya és a feldolgozott, túl sós élelmiszerek fogyasztása erősen hathatnak a szívbetegségek kialakulására, ám életmóddal mind befolyásolható. Az anyagcsere-betegségek, főleg a cukorbetegség szintén jelentős kockázati tényező a szív- és érbetegségek várható kialakulását tekintve. A túlsúlyos középkorúaknál gyakran fellépő 2-es típusú diabetes kardiovaszkuláris kockázata olyan jelentős, hogy az ilyen beteg rendszeres kardiológiai ellenőrzésre szorul. Ha tehát valaki cukorbeteg, vagy ha már korábban volt valamilyen "eseménye", akkor  rögtön a nagy kockázatú csoportba kerül, tehát rá már nem érvényes a SCORE-táblázat előrejelzése.

Dr. Vaskó Péter szavaiból kiderül, hogy a szívbetegeknél az orvosi nyomonkövetés célja, hogy a kórkép romlását és újabb esemény (infarktus, agyvérzés stb.) bekövetkezését előzzük meg, ezt nevezzük másodlagos megelőzésnek. Természetesen ebben az esetben is fontos a dohányzás elhagyása, az egészséges étrend, a testmozgás és az anyagcserét tükröző laborértékek és a vérnyomás normalizálása. Az elsődleges prevenció a veszélyeztetett egészségeseknek segít, hogy elkerülhető legyen a szívinfarktus, a stroke vagy más szív- és érrendszeri történés.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

A gyengeség, a szédülés, a lassú vagy felgyorsult szívverés akár szívtitmuszavarra is utalhatnak. Dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta ugyanakkor a gyakran tünetmentes betegség korai felismerésének jelentőségére is felhívta a figyelmet.

A szívritmuszavar gyakran megtévesztő

A szívritmuszavar egy lappangó, igen gyakran „néma” betegség, ugyanis sokszor nem okoz tünetet. Éppen ezért számos esetben csak a rutin kardiológiai vizsgálaton derül fény a jelenlétére, már csak ezért is nagy jelentősége van az évenkénti, kétévenkénti ellenőrzésnek. Ugyanakkor van néhány jelenség, amelyre mindenképpen figyelni kell, ugyanis akár szívritmuszavar jelenlétére is utalhat:

• felgyorsult szívverés,
• lelassult szívverés,
• mellkasi fájdalom,
• légszomj,
• szédülés, bizonytalanság érzet,
• verejtékezés,
• furcsa, „lebegő” érzés a mellkasban,
• ájulás, vagy ájulás közeli állapot.
  
  

Mikor kérjünk orvosi segítséget?

Amennyiben a szívritmuszavar nem rejtve van jelen, hanem tüneteket is okoz, elsősorban arra kell felfigyelnie a páciensnek, ha felgyorsult vagy lelassult szívverést tapasztal. A további jelek ugyanis éppen abból eredhetnek, ha a szív a felgyorsulás vagy lelassulás miatt nem tudja hatékonyan betölteni a pumpafunkcióját – hangsúlyozza dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Vagyis az olyan tünetek, mint a gyengeségérzés, az izzadás, a szédülés, az extra dobbanások, a bizonytalan mellkasi érzet vagy fájdalom, és az általános diszkomfort érzet, mind az alapprobléma következményei. Ha tehát ezen jelek bármelyikét tapasztaljuk, mindenképpen forduljunk orvoshoz, még akkor is, ha éppen tünetmentes periódusban vagyunk!

Fontos tudni, hogy a szívritmuszavar egyik formája, az úgynevezett kamrafibrilláció akár halálos kimenetelű is lehet. Ha ez bekövetkezik, a beteg eszméletét veszti és rohamosan gyengül a pulzusa, a légzése. Ebben az esetben az azonnal megkezdett újraélesztés mellett késlekedés nélkül mentőt kell hívni! 

Csak pontos diagnózisra épülhet hatékony kezelés

A kardiológiai kivizsgálás során a szakember nem csak a tünetekre kérdez rá, hanem a családi kórtörténetet is igyekszik feltárni, hiszen a szív- és érrendszeri betegségek, így a szívritmuszavar esetén is jelentős szerepet játszik a genetika. Az egyéni kórtörténetből akár az is kiderülhet, hogy a háttérben álló pajzsmirigy problémák vezetnek a ritmuszavarokhoz, így a kikérdezés, a korábbi leletek elemzése valóban döntő jelentőségű. Dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont specialistája szerint az eszközös vizsgálatok segítségével még pontosabban detektálható a betegség, így sor kerülhet nyugalmi és terheléses EKG vizsgálatra, Holter EKG vizsgálatra, illetve akár szívultrahangra. Súlyosabb esetben elektrofiziológiai vizsgálattal állítható fel pontos diagnózis, és kezdődhet meg a szükséges ellátás.   
Amennyiben sikerül diagnosztizálni a szívritmuszavart, megkezdődhet a gondosan beállított kezelés, amely olyan, akár végzetes betegségek rizikóját képes csökkenteni, mint a stroke vagy a szívinfarktus. 

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Magyarországon a szív- és érrendszeri kórképek állnak a halálozási statisztikák élén, sőt vannak olyan országok az európai régióban, melyekkel összehasonlítva, hazánkban ötször annyi megbetegedést regisztráltak. Hogyan ismerhetjük fel a szívinfarktus tüneteit, és mi a teendő ilyen esetben? Mit tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljük ezt a veszélyes állapotot? Milyen módon történik a kardiológiai kivizsgálás és a betegség szűrése? Erről beszélgettünk Dr. Vaskó Péterrel, a Kardioközpont kardiológusával.

MI AZ A SZÍVINFARKTUS?

Szívinfarktus érelmeszesedés következtében, a koszorúér belsejében kialakuló szűkület miatt következik be. Ilyenkor az ér belsejében lévő meszes plakk megreped és elzárja a véráram útját. Mivel az ér által ellátott szívizom nem kap elegendő vért és az oxigén ellátása elégtelen lesz, egy idő után végleges károsodást szenved, elhal. Az infarktust sokszor megelőzi a mellkasi fájdalom (angina pectoris). Különbséget kell tenni az ún. stabil angina pectoris és az infarctus kapcsán fellépő angina között. Előbbi pihenésre, megállásra, nytroglycerin hatására enyhül. Az infarktus kapcsán fellépő szorító mellkasi fájdalom viszont nem szűnik, és ha 20 perccel tovább is fennáll, szívroham is lehet a következmény, hiszen a szívizom egy része a vérellátás akadályozottsága miatt elpusztul.

GYANÚ ESETÉN AZONNAL MENTŐT KELL HÍVNI!

„Sajnos tragikus, hogy leggyakrabban csak 3-4 óra elteltével kerülnek orvoshoz a betegek, mivel az idő múlásával egyenesen arányosan csökkennek a túlélés esélyei” – hívja fel a figyelmet Dr. Vaskó Péter. Infarktus gyanúja esetén azonnal kardiológiai centrumba kell vitetni a beteget mentővel, (!) hogy minél előbb helyre tudják állítani a keringést az elzáródott szakaszon. Ez legtöbbször egy rövid, 10-15 perces beavatkozást jelent (ún. stentelés), amelyek során, egy cső alakú hálót helyeznek be az érbe.  Fontos az EKG készítése és a vérvétel, ennek során a  troponin biomarkert vizsgálják, amely  szívizom elhalásakor emelkedik.

A SZÍVINFARKTUS JELLEMZŐ TÜNETEI

mellkasi – főleg a bal karba sugárzó - szorító fájdalom
verejtékezés, sápadtság
előfordulhat hányinger, gyomortáji fájdalom

A KARDIOLÓGIAI KIVIZSGÁLÁS ÉS SZŰRÉS MENETE

Az infarktus megelőzésében fontos szerepet játszik a rendszeres kardiológiai szűrés.  Ha valakinek anginás tünetei vannak, akkor a kardiológiai kivizsgálás során először  terheléses EKG-t kell készíteni, mert itt derül ki, hogy van –ennek az a betegnek terhelésre jelentkező szív-vérellátási zavara. Ezt követi, - szükség szerint - a képalkotó vizsgálat (CT), illetve a szívkatéterezés. Ennek során a koszorúereket egy speciális kontrasztanyaggal töltik fel, melynek segítségével röntgencső alatt láthatóvá válik az erek kontúrja.
Előfordulhat, hogy a szakorvos folyamatos monitorozást javasol, otthon tartható hordozható EKG készülékkel. A megkapott értékek alapján állítható fel a páciens számára az a terápia, amellyel jelentősen javítható a szívének működése.

MIT TANÁCSOL A KARDIOLÓGUS A MEGELŐZÉS ÉS A FELÉPÜLÉS ÉRDEKÉBEN?

Az infarktus kialakulását, csakúgy, mint az infarktusból való felépülést, nagymértékben befolyásolja az életvitel. Figyeljünk oda a testtömegünkre, a koleszterinszintünkre, a vérnyomásunkra, a vércukorszintünkre. Sportolunk, végezzünk heti 150 perc közepes intenzitású kardio mozgást (maximális pulzus 40-75%-án állapottól függően). Hagyjuk abba a dohányzást! Alakítsuk át táplálkozási szokásainkat, térjünk át a mediterrán étrendre. Csökkentsük a stresszt és fejlesszük ki ennek kezelési képességét. „Már pusztán az életmódunk átalakításával is sokat tehetünk azért, hogy elkerüljük a keringési megbetegedéseket. Ha azonban már átestünk egy szívinfarktuson, mindenképpen egy egyénre szabott életmódprogram kialakítására van szükségünk” – osztja meg tapasztalatait Dr. Vaskó.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

További híreink>>> https://www.kardiokozpont.hu/hireink

Minél magasabb a vérnyomása valakinek, és minél hosszabb ideig nincs megfelelően kezelve, annál nagyobb a különböző krónikus betegségek kialakulásának kockázata. Ilyen súlyos szövődmény például a szívinfarktus, vagy a stroke. Arról kérdeztük Dr. Vaskó Pétert, a Kardioközpont kardiológusát, hogy pontosan melyek ezek a veszélyes kórképek, és hogyan kerülhető el a kialakulásuk.

ISMERJE FEL IDŐBEN, HOGY MAGAS A VÉRNYOMÁSA!

Számos nagy nemzetközi tanulmány - amely több tízezer beteg megfigyelését és utánkövetését jelentette - azt bizonyította, hogy a tartósan fennálló hypertonia (magas vérnyomás) szervi károsodást okoz. Ismérve felnőttek esetében, ha a nyugalomban mért  artériás vérnyomás tartósan meghaladja a 140/90 Hgmm értéket. Mivel sok esetben fokozatosan alakul ki ez a betegség, évekig semmilyen panaszt nem okozva, felismerésének egyetlen módja, ha vérnyomásméréssel rendszeresen ellenőrizzük. Amennyiben ez elmarad, sokszor már csak akkor kerül fókuszba, ha a következtében kialakult szövődmények okozta panaszok jelentkeznek. Emiatt ezt a betegséget " csendes gyilkosnak " is nevezik.

MELYEK A KEZELETLEN MAGAS VÉRNYOMÁS SZÖVŐDMÉNYEI?

Artériák károsodása: Az erek falára gyakorolt folyamatos nyomás következtében az artériák belső fala károsodik, megvastagszik, megkeményedik, rugalmatlanná válik. A sérült érfalon meszes plakkok rakódnak le, az erek beszűkülnek.

Szívinfarktus: A magas vérnyomás károsítja a szívet ellátó artériákat, érszűkületet okoz a szívet vérrel ellátó koszorúerekben. Mivel az ér által ellátott szívizom nem kap elegendő vért, oxigén ellátása elégtelen lesz. Egy idő után végleges károsodást szenved, elhal, nem lesz képes pumpafunkcióját ellátni.

Stroke: A tartósan  magas vérnyomás következménye lehet agyvérzés, agyérgörcs, vérrögképződés az agyi erekben. Ezek bármelyike előidézheti a stroke-ot, ahogy köznyelvben gyakran előfordul - szélütés - bekövetkeztét.

Amputáció: A magas vérnyomás érelmeszesedést, a végtagi erek szűkületét okozza, végső esetben amputációt is szükségessé tehet.

Vesekárosodás: A vesét tápláló artéria meszes szűkülete miatt károsodik a vesék működése.

Látásvesztés: Ha a szem erei megvastagodnak, szűkülnek vagy megrepednek, a magas vérnyomás látásvesztéshez vezethet.

Szellemi leépülés: A kezeletlen magas vérnyomás befolyásolhatja a gondolkodást, a koncentrációt, az emlékezést és a tanulási képességet. A magas vérnyomással küzdőknél gyakoribb a szellemi leépülés kockázata.

A MAGAS VÉRNYOMÁS KEZELÉSE ÉS MEGELŐZÉSE

„A magas vérnyomás-betegség gyógyszeres kezeléssel kontroll alatt tartható valamint étrendi és életmódbeli változtatásokkal is elősegíthető, hogy a lehetséges szövődmények ne következzenek be. Többek között a rendszeres mozgás, a csökkentett só bevitel, a stressz kezelése, a súlyfölösleg leadása, a dohányzás elhagyása azok a tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a krónikus betegségek kialakulásának megelőzéséhez és az életminőség javításához. ” – tudjuk meg Dr. Vaskó Pétertől, a Kardioközpont kardiológusától.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Általában a pulzusunkat akkor érezzük szaporának, ha fizikai aktivitást végzünk, sportolunk, vagy ha valamilyen stressz helyzetet élünk át, például egy nehéz vizsga teljesítésekor, vagy egy váratlan helyzet kapcsán. Ez egy fiziológiás (nem kóros) állapot, amely hamar rendeződik és a pulzusunk az adott helyzet elmúltával visszaáll a normális tartományba. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy gyakran ver szabálytalanul, vagy szaporán, esetleg túl lassan a szívünk, szívritmuszavar lehet a diagnózis. Arról kérdeztük Dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont kardiológusát, hogy ez pontosan mit jelent, és mi a teendő ilyen esetben?

A NORMÁLIS SZÍVVERÉS RITMIKUS ÉS SZABÁLYOS

A szívritmus azt mutatja meg, hogy hányszor ver percenként a szívünk. A normális pulzus 60-70 dobbanást jelent percenként, de az 55 és 85 közötti érték is elfogadható.
A pulzusszámot számos tényező befolyásolhatja. Nyugalomban, illetve fizikai aktivitás vagy stresszhelyzet kapcsán, egészséges egyén esetében is más-más értékek mérhetők. A szívverés akkor normális, ha ritmikus, és szabályos, nyugalmi állapotban pedig alacsony értéket mutat. Szívritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szabályostól eltérően működik a szívünk, tehát gyorsabban (tachycardia) vagy lassabban (bradycardia) ver, vagy a ritmus szabálytalan (arrythmia).

HA TÚL GYORS A SZÍVRITMUS (TACHYCARDIA)

Azt a ritmuszavart, amikor a szív túl gyorsan ver, vagyis a szívfrekvencia 100/percnél magasabb tachycardiának nevezzük. Ilyenkor előfordulhat, hogy nem szervi baj, hanem pl. az edzettség hiánya, stressz, kimerültség, pszichés nyomás áll a háttérben. Gyakran találkozunk  nyugalomban is szapora szívműködéssel (pulzussal), ami egyértelműen nagyobb kardiovaszkuláris kockázatot jelent (szív-érrendszeri megbetegedést, halálozást). Vannak olyan állapotok is, amelyeknél azonnali orvosi beavatkozás szükséges. Ilyenek például a kamrai, illetve a pitvari tachycardiák, attól függően, hogy a ritmus zavarok a szív melyik részéből indulnak ki. Ezekben az esetekben a kóros elektromos impulzusok eredményeként a szív képtelen elegendő vért pumpálni a létfontosságú szervekbe. Ezek a kórállapotok minden esetben orvosi kivizsgálást és rendszeres kontrollt igényelnek, amelynek során gyógyszerest kezelés, illetve szívritmus szabályozó készülék nyújthat megoldást.

HA TÚL LASSAN VER A SZÍV (BRADYCARDIA)

Ha a szív lassan ver, - kevesebbszer, mint 60 alkalommal egy perc alatt -, bradycardia a diagnózis.  Aktívan sportoló, edzett fiatal embereknél ez az állapot nem mondható kórosnak és nem igényel kezelés akkor, ha nem jár elhúzódó, vagy ismétlődő tünetekkel, mint a fáradtság, szédülés, ájulás, rosszullét.

HA SZABÁLYTALAN A SZÍV MŰKÖDÉSE (ARRYTHMIA)

A szív arrythmiája során melléütés, plusz ütés, vagy a vártnál hamarabb jelentkező, majd egy hosszabb szünetet követő ütés jelentkezik. Ilyen esetben is előfordulhat, hogy nincs a háttérben jelentős szervi ok, és pihenéssel, ionpótlással (pl. magnézium, kálium) megszűnnek a panaszok. Sajnos azonban ezek a tünetek súlyos szívbetegség jelei is lehetnek, ilyen például a pitvar fibrilláció. Ezt a kórképet a szív, illetve a kamrák gyors és rendszertelen összehúzódása jellemzi, ilyenkor a szívverés teljesen szabálytalan, abban semmilyen ritmus nem figyelhető meg. Ebben az esetben mindenképpen azonnal kardiológushoz kell fordulni, a súlyos, életveszélyes állapot elkerülése érdekében, ugyanis a ritmuszavarok közül a pitvar fibrilláció óriási veszélyt hordoz: nevezetesen agyi és egyéb szervi embólia lehet a következménye.

MINDENKÉPPEN FORDULJON ORVOSHOZ, HA EZEKET A TÜNETEKET TAPASZTALJA!

Amennyiben a nyugalmi pulzus tartósan 120/perc felett vagy 40/perc alatt van

Hirtelen jelentkező, 120/perc feletti pulzussal járó rosszullétet tapasztal

Gyakori melléütést érez, mely tartósan fennáll

Mellkasi remegésérzése, légszomja van, a torokban, a gyomor tájékon fellépő furcsa fájdalmat, szúrást érzékel, amelyhez szédülés, bizonytalanságérzet, félelem, idegesség, látászavarok társulnak, esetleg ájulás vagy ájulás közeli állapot jelentkezik

Forrás: Karidoközpont (www.kardiokozpont.hu)