Aki magas vérnyomásra gyanakszik, nem elégedhet meg az otthoni méréssel, ahogyan a szakszerű kivizsgálás is számos egyéb vizsgálatot tartalmazhat. Dr. Kapocsi Judit PhD, a Budai KardioKözpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája a komplex szemlélet jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Miért nem elég csak a nyugalmi mérés?

- Aki otthon – akár rendszeresen – méri a vérnyomását, számos tényezővel nem szembesülhet. Elsősorban azzal, hogy a vérnyomás gyakran csak időszakosan emelkedik meg, tehát lehet, hogy éppen a mérés pillanatában normális, máskor viszont kiugrások tapasztalhatók. Az is előfordulhat, hogy éjszaka magasabbak a vérnyomásértékek, amiről természetesen a nappali egy-két mérés nem tájékoztat. Gyakori jelenség a fehér-köpeny szindróma is, ami arra vonatkozik, hogy a páciensnek éppen az orvos által mért értéke lesz magas, pontosan a rendelői körülmények, az izgalom miatt. Ráadásul, ha valaki már szed gyógyszert, gyógyszereket a magas vérnyomására, azok hatását sem lehet kizárólag egyetlen, nyugalmi méréssel kontrollálni. Vagyis mindezek ellenőrzésére, és a minél átfogóbb eredmények miatt az esetek többségében fontos lehet a 24 órás vérnyomásmérés, az úgynevezett ABPM.  Az ABPM vizsgálattal ugyanis választ kaphatunk az olyan kérdésekre, mint hogy milyen vérnyomásértékei vannak a páciensnek a munkahelyén, az egyes napszakokban, fizikai aktivitás során és pihenés közben. Ezek az eredmények pedig – a nyugalmi vérnyomásmérést kiegészítve - sokkal pontosabban diagnózist eredményezhetnek – ismerteti dr. Kapocsi Judit PhD, a Budai Kardioközpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája.
A 24 órás vérnyomásmérés fájdalommentesen zajlik, hiszen csupán arról van szó, hogy a páciens karján elhelyezett vérnyomásmérőt összekötik egy kis övtáska méretű eszközzel, amit 24 órán keresztül viselnie kell. A műszer 15-30 percenként rögzíti a mért adatokat, amelyeket aztán számítógép segítségével elemezni lehet.

Mi derülhet ki a laborvizsgálatokból?

A nagylabor vizsgálat komoly segítséget jelent a magasvérnyomásbetegség kiinduló pontjának megismerésében és az állapotváltozások nyomon követésében is. Segít kideríteni például, hogy esetleg valamely szervi probléma – akár vese- vagy pajzsmirigybetegség – okozza-e a magasabb vérnyomást. A magas vérnyomással gyakran együtt járó koleszterinszint emelkedést is detektálja, ahogyan a vércukor szintjét is megállapítja, hiszen a cukorbetegség gyakran együtt jár vérnyomásproblémákkal is.  Ezen adatok és a további laboreredmények megfelelő értelmezése egy irányvonalat rajzol ki az orvosnak a páciens állapotáról, így elkerülhetőek a felesleges vizsgálatok, sokkal pontosabban, céltudatosabban lehet kiegészítő vizsgálatokat elvégezni.  

Miért szükséges az EKG?

Az EKG vizsgálat során a szív állapotáról kapunk pontos képet az elektromos aktivitásán keresztül. Vizsgálható vele a percenkénti szívverések száma, azok szabályossága, a szív ingerképzése, ingervezetése, ingervezetési zavarok, ritmuszavarok, a szívizomzat oxigénhiánya, és károsodása. Az orvos feladata tisztázni azt is, hogy elsődleges vagy másodlagos hipertóniáról van-e szó. Ennek érdekében, valamint, hogy kiderítse, milyen esetleges szövődmények alakultak már ki a magas vérnyomás miatt, szükséges lehet az EKG vizsgálat is.

A kiegészítő vizsgálatok is segíthetnek

Mivel az elhízás nagyon komoly rizikófaktora a magas vérnyomásnak, így a pontos diagnózis megállapítását segítheti a BMI, vagyis testtömeg-index számítás. Ugyancsak fontos lehet a hipertóniával összefüggésben az erek állapotát ellenőrizni, erre szolgál az arteriográfia, amely az érfal merevségét, illetve rugalmasságát méri, így még a tünetek jelentkezése előtt felismerhető az érfal meszesedése. A mérés alapján megállapítható, hogy milyen mértékű érelmeszesedés alakult ki a páciensnél – hangsúlyozza dr. Kapocsi Judit PhD, a Budai KardioKözpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája. – Összefoglalva tehát a magas vérnyomás kezelésében kitüntetett szerepe van a komplex vizsgálati csomagnak, hiszen csak a pontos diagnózisra és a rendszeres utánkövetésre épülhet eredményes terápia.

Egy-egy sportoló hirtelen szívhalála után újra és újra felmerül a kérdés, megelőzhető lett volna-e a tragédia. Dr. Matusovits Andrea, a Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta szerint a megoldás a „intelligens sportolás” és a megfelelő kardiológiai szűrés lehetne.

Veszélyes lehet a tünetmentesség

A szív feladata, hogy a szervezet többi részébe eljuttassa a vért és ezzel biztosítsa a sejtek működéséhez szükséges tápanyagokat és oxigént. Ez a funkció az életben maradás alapja, így a benne keletkezett legkisebb zavar is súlyos következményekkel járhat. Az úgynevezett hirtelen szívhalálnál leáll a szív pumpaműködése azonosítható vagy idiópátiás okok miatt, a vérkeringés hirtelen leállása pedig bevezető tünetek nélküli eszméletvesztéshez, majd halálhoz vezet. Ilyen esetekben csak az újraélesztés mielőbbi megkezdése lehet az egyetlen segítség, aminek a sikere a kiváltó ok mellett elsősorban az azt végzők gyors beavatkozásán, majd a szakemberek felkészültségétől függ.
A hirtelen szívhalál ugyanakkor nem egy konkrét betegség megnevezése, hanem több lehetséges kórfolyamat legsúlyosabb következménye. Számos veleszületett vagy szerzett szívbetegség végződhet a keringés hirtelen leállásával. A hirtelen szívhalál tehát nem sorsszerű, minden esetben áll mögötte olyan megbetegedés, amely korábban lehet, hogy csak egészen enyhe tüneteket okozott, vagy teljes panaszmentesség mellett „néma, de kockázattal járó" kórkép formájában alakult ki. Épp ezért lenne feltétlenül szükséges az alapos kardiológiai szűrés az amatőr és profi sportolók esetében is – hangsúlyozza dr. Matusovits Andrea, a Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.  

A megelőzés a megoldás kulcsa

Megelőzni mindig könnyebb a bajt, mint egy kiélezett helyzetet azonnal jól megoldani. Éppen ezért fontos, hogy azok a hobbi vagy professzionális sportolók, akiknél a családban már előfordult hirtelen haláleset vagy saját határaikhoz képest nagyobb fizikai és/vagy pszichés stressz terhelésnek vannak kitéve, időnként panaszmentesség esetén is vegyenek részt kardiológiai szűrővizsgálaton.
Ugyanígy fontos felfigyelni a sokszor aprónak tűnő panaszokra is, mint pl. a fáradékonyság, a csökkent teljesítőképesség. Természetesen az ismert, jellegzetesebb panaszokkal is feltétlenül szükséges a kivizsgálás, mint például a terhelés során jelentkező mellkasi nyomó, szorító fájdalom (ez jelentkezhet a torokban, a gyomortájon is), légszomj, szívdobogásérzés, bevezető tünetek nélküli eszméletvesztés. Gyanúra adhat okot, ha a panaszok pihenésre enyhülnek.

A sportolókat alaposan ki kell vizsgálni

Egy alapos kardiológiai szűrővizsgálat során az általános kivizsgálás mellett az anatómiai eltérések felderítése szívultrahang vizsgálattal történik. Veleszületett vagy szerzett vezetési zavarok, ritmuszavarok, elektrofiziológiai eltérések feltérképezése céljából nyugalmi és terheléses EKG készül. A sportolóknak különösen érdemes komolyan venni a kivizsgálást, különösen azért, mert a sportorvosi gyakorlatnak nem feltétlenül része a szívultrahang és a terheléses EKG, amelyek nélkül számos eltérés rejtve maradhat. A nyugalmi EKG eredményei alapján a szív falvastagságára csak következtetni lehet, a billentyűk, nagy erek működéséhez szinte semmilyen támpontot nem ad. Ugyanígy nem alkalmas a terhelést követő levezetési szakban fellépő ingerületvezetési zavarok kimutatására.
- A teljes körű kardiológiai kivizsgálás során a nyugalmi EKG mellett a terheléses EKG és a szívultrahang vizsgálat adhat teljes képet a szív állapotáról. Csak ezen vizsgálati eredmények birtokában zárhatunk ki minden olyan szív-és érrendszeri elváltozást, amely a sportoló életét veszélyeztetné, csakis ilyen biztos alapokra épülhet „intelligens sportolás” – ismerteti dr. Matusovits Andrea, a Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. - Ezt követően, ha szükséges, időben megtehető minden óvintézkedés a hirtelen szívhalál megelőzése érdekében. A betegségek idejében felfedezve gyógyíthatók, vagy gyógyszeresen, esetleg műtétileg kezelhetők. Szükség esetén életvédő műszerek beültetésével (pacemaker, defibrillátor) szívleállás esetén biztosítható az azonnali újraélesztés műszeres feltétele, illetve szinte észrevétlenül megállítható a veszélyes folyamat.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Ha nem ismerjük a szív- és érrendszeri betegségek rizikófaktorait, jeleit, a kivizsgálás és kezelés jelentőségét, vagy ha fél-információink, esetleg tévképzeteink vannak róluk, könnyen bajba kerülhetünk. Dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont szakorvosa a leggyakoribb tévedésekre hívta fel a figyelmet.

1. „Túl fiatal vagyok a szívbetegséghez”

Sajnos, a fiatalság nem zárja ki a betegséget, különösen az életmód tele van rizikófaktorokkal. Egyre fiatalabbaknál jelentkeznek szívbetegségek, különösen azoknál, akik elhízással, cukorbetegséggel küzdenek, illetve nem mozognak és dohányoznak. Ráadásul bizonyos genetikai okoknál fogva már gyermekkorban kialakulhatnak plakkok az erekben, ami az érszűkülethez vezető út első lépcsője.

2. „Tudnék róla, ha magas lenne a vérnyomásom, mert tünetei lennének”

A magas vérnyomást éppen azért nevezik csendes gyilkosnak, mert sokszor nem is tudunk a jelenlétéről. Számtalan esetben csak egy rutin orvosi ellenőrzésen derül fény a magas értékekre. Ugyanakkor sokan nem veszik komolyan az esetlegesen mégis felmerülő tüneteket sem, mint a fejfájás, a tompa fájdalom a tarkóban, halántékban, ami lehajláskor fokozódik, a romló koncentráció, egyensúlyérzék, a verejtékezés, a múló látászavar. Holott a magas vérnyomás korai felismerése és kezelése olyan komoly következményekről is megvédhet, mint a szívinfarktus, a stroke, vagy a vesekárosodás.

3. „A mellkasi fájdalomból tudni fogom, hogy szívinfarktusom van”

Ez nem feltétlenül igaz. Bár a szívinfarktusnak gyakori tünete a mellkasi szorító fájdalom, néha más tünetekkel jelentkezik a baj. Ilyen lehet például a légszomj, a hányinger, a szédülés, gyengeségérzet, a karokban, állkapocsban. nyakban, hátban megjelenő fájdalom. Amennyiben valaki ezeket tapasztalja, mindenképpen mentőt kell hívni!

4. „A kezelt cukorbetegség nem veszélyezteti a szívet”

A cukorbetegség kezelése csökkentheti vagy késleltetheti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, de a rizikó ebben az esetben is nagyobb, mint a nem cukorbetegeknél. Különösen igaz ez, ha olyan további rizikófaktorok is jelen vannak, mint a magas vérnyomás, az elhízás, a fizikai inaktivitás és a dohányzás.

5. „A szívbetegség öröklődik a családban, tehát nem tehetek ellene semmit”

Bár a genetikai hajlam valóban öröklődik, ugyanakkor mindenkinek lehetősége van jelentősen csökkenteni a megbetegedés esélyét – hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a Kardióközpont kardiológusa. -  A megelőzésnek két alappillére van: a rendszeres kardiológiai kontroll, és szükség esetén kezelés, valamint az életmód reformja.

6. „Csak a középkorúaknak szükséges ellenőriztetni a koleszterinszintjüket”

Az ajánlások szerint 20 éves kortól 5 évente, 30 éves kortól legalább évente méressük a koleszterin szintünket! Különösen érdemes még a fiataloknak is évente ellenőriztetni magukat, ha a családban van szív- és érrendszeri beteg, hiszen akár már gyermekkorban is betegségek rizikófaktora lehet a magas koleszterinszint.

7. „A lábfájdalom csak az öregedés jele, semmi köze a szívemhez”

Ha a lábban, vádliban jelentkező fájdalom eleinte csak járáskor, később már nyugalomban is jelentkezik, könnyen lehet, hogy perifériás artériás betegség áll a háttérben. Ez pedig egy olyan, érszűkülettel járó betegség, ami kezeletlenül könnyen stroke-hoz vagy szívinfarktushoz vezethet. 

8. „Túl gyorsan ver a szívem, ez biztosan a szívinfarktus jele”

A szívritmus számtalan okból változhat, hiszen például edzés során felgyorsul, alváskor lelassul, az esetek többségében nem szükséges miatta aggódni. Ugyanakkor a szabálytalan szívverés lehet a szívritmuszavar jele is, amelyet feltétlenül ki kell vizsgáltatni, mert kezelést igényelhet.

9. „Szívbetegséggel nem sportolhatok, mozoghatok”

Erről szó sincs! Sőt, azoknak, akik akár szívinfarktus után belevágnak egy jól felépített életmód- és mozgásprogramba, sokkal jobbak a hosszú távú esélyeik, mint az inaktívoknak. A pontos, egészséges életmód kidolgozásához azért érdemes szakember segítségét kérni, mert így meghatározható a még biztonságos, de hatékony program, és az ehhez alakított gyógyszeres és egyéb kezelés is.  

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Egy felnőtt érhálózatának hossza a hajszálerekkel együtt elérheti a 100 ezer km-t, ami az Egyenlítő két és félszerese. Dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta szerint kézenfekvő, hogy vigyáznunk kell rá, és rendszeresen felül kell vizsgáltatnunk ezt az érzékeny rendszert.

Az életkor is hat az ereinkre

Tény és való, hogy az idősödés hat a szív- és érrendszerünkre is, amely egyre fogékonyabbá válik a megbetegedésekre, például a magasvérnyomás betegségre és az érszűkületre. A 65 éven felüliek halálozási okainak 40 százalékát a szívproblémák teszik ki. A 80 éves férfiaknak 9-szer akkora az esélyük, hogy krónikus szívbetegségek okozzák a halálukat, mint az 50 éveseknek.  A nőknél ugyanez a kockázat 11-szeresére növekszik ugyanebben a periódusban.
Ezt a romlást természetesen az életmódunk is felgyorsíthatja, de egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az életkor növekedésével is együtt jár az erek merevebbé és vastagabbá válása, ami pedig a szív- és érrendszeri betegségek fő rizikófaktora.  Ennek okairól több teória is létezik.  Az egyik elmélet szerint egy „ördögi körről” van szó: az öregedés létrehoz bizonyos környezeti változásokat az erekben, amelyek hatására az erek keményedni kezdenek, és kialakul a magas vérnyomás. Ugyanakkor a megváltozott környezet azt is megkönnyíti, hogy zsíros plakkok rakódjanak le az erek belső falán. Így jön létre az érszűkület, amely felgyorsítja az erek öregedését, ami pedig tovább keményíti az ereket és további lerakódásokat eredményez. 
Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy ezek a folyamatok egyes emberekben gyorsan, másokban sokkal lassabban mennek végbe – végeredményben tehát az ereink „életkora” akár el is térhet a valódi, biológiai korunktól.

Az erek jólléte az endotheliumtól függ

Az endothelium (vagyis az erek belsejét borító egyrétegű laphám) sejtjei egyfajta karmesteri szerepet töltenek be. Szinte minden, éren belüli aktivitást kontrollálnak, azonban az öregedéssel ők maguk is vesztenek a hatékonyságukból.  Azok a személyek tehát, akik fiatalosan, egészségesen igyekeznek megőrizni az endotheliumot, jelentősen csökkenthetik a magas vérnyomás, az érszűkület, végső soron pedig a szívinfarktus és a stroke esélyét.
Az endothelium egészségét pedig a megfelelő életmóddal és szükség esetén az orvosi segítséggel lehet legtovább megőrizni.

Mi indolkolhatja a kardiológiai kivizsgálást?

- Mozgásszegény életmód

- Bár a kutatók még vizsgálják az endothelium egészségesen tartásának módszereit, az már egyre biztosabbnak látszik, hogy a fizikai inaktivitás rosszul hat az erekre. Többek közt növelheti a vérnyomást, a testzsír százalékot, a koleszterinszintet, csökkentheti az izomtömeget és rugalmatlanabbá teheti az ereket. Éppen ezen okok miatt a mozgásszegény életmódot folytatóknál az idősödés még erősebben igénybe veszi a szív- és érrendszert, tehát indokolt a rendszeres kivizsgálás – hangsúlyozza dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.

- Dohányzás

Régóta köztudott, hogy a cigarettafüst számos toxikus összetevőt tartalmaz, így például szén-monoxidot, amely rombolja az endothelium sejtjeit. Ezen kívül növeli a vérnyomást és a pulzust, valamint szűkíti az ereket, amelyek így kevesebb oxigént lesznek képesek a szívbe juttatni. Ráadásul a dohányzás hatására a vérlemezkék tapadósabbá válnak, ezáltal pedig hajlamosabbak lesznek a plakk képzésére. 

- Túlsúly

A jelentős túlsúly önmagában növeli a vérnyomást és nagy valószínűséggel a triglicerid szintet is. Ugyanakkor csökkenti a HDL (”jó”) koleszterin szintjét és előrevetíti az inzulinrezisztenciát, illetve a cukorbetegséget.  

- Cukorbetegség

A 2. típusú diabétesz az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik, az esetek közel felét 55 éves kor felett diagnosztizálják. A cukorbetegeknél pedig korábban és agresszívabban jelentkezhet az érszűkület. A rendszeres kardiológiai szűrés azért fontos, mert a kardiovaszkuláris betegségek és a stroke a diabétesszel összefüggő leggyakoribb halálokok. 

- Stresszes életmód

A feldolgozatlan stressz során termelődő adrenalin és noradrenalin az idősebb embereknél gyorsabb vérnyomás emelkedést okoz, ráadásul nekik tovább is marad magasan a vérnyomásuk, az erek rugalmatlansága miatt. A magas vérnyomás pedig feltétlenül kezelendő a későbbi, súlyos következmények kivédése miatt.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Az erős szívdobogás-érzést nem csak szívritmuszavar okozhatja, sőt, még csak nem is feltétlenül a szintén gyakori pánik-szindróma áll a háttérben. Dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont szakorvosa a jóval ritkább Conn-szindrómáról beszélt.

Nem csak szívbetegség és pánik okozhat tüneteket

Amikor valaki erős szívdobogást, mellkasi szorító érzést tapasztal, elsősorban kardiológiai vizsgálaton kell részt vennie, hogy meghatározható legyen az esetleges szervi ok. Ha ilyesmire nem derül fény, a szakemberek elkezdenek a pánikbetegség nyomai után is kutatni, hiszen ez a probléma sokszor akár szívinfarktus-szerű állapotokat is eredményezhet. Gyakori jelenség ugyanis, hogy a mellkasi fájdalom, a szorító érzés, a légszomj – a kardiológiai leletek birtokában - arra engednek következtetni, hogy az érintett személy pánikbeteg, amelynek kezelése a pszichiátria feladata.
- Ugyanakkor a kardiológusnak gyanakodnia kell, ha vizsgálatok során fény derül az emelkedettebb vérnyomásra, a látszólag ok nélkül alacsony káliumszintre, illetve izomgyengeségre, székrekedésre panaszkodik a páciens. A nagyon erősen lecsökkent káliumszint ritkán, de pitvarfibrillációs panaszokat, szívdobogásérzést is okozhat – ismerteti dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont kardiológusa. – Az EKG-n látható elváltozások és a vizelési szokások megváltozása is gyanút keltő tünet, ilyenkor elgondolkozhatunk, nem Conn-szindrómáról van-e szó.

Mi is tulajdonképpen a Conn-szindróma?

A klasszikus hypokalaemiás (alacsony káliumszinttel járó) Conn-szindróma előfordulása a hypertóniások körében kevesebb, mint 1 százalék. A normokalaemiás Conn-szindróma, tehát amikor normális a káliumszint, a hypertóniások körében 4-8 százalék, tehát ez az egyik leggyakoribb ok a másodlagos magasvérnyomás betegség kialakulásában.
Ezen betegség alapja, hogy a mellékvesekéreg az egyik hormonszerű hatóanyagból, az aldoszteronból többet termel a kelleténél. A háttérben többféle indok állhat, például jó- és rosszindulatú daganatok, illetve májzsugor vagy a veséhez vezető verőér szűkülete.
Bizonyos tünetek jelenléte is okot adhat a további vizsgálatokra. Ezek például a fejfájás, a székrekedés, az érzészavar, a fokozott szomjúságérzés és - vizelet kiválasztás, és gyakori a magasabb diasztolés vérnyomásérték.

Milyen vizsgálatok igazolhatják a gyanút?

Elsősorban kardiológushoz kell fordulni, hogy kizárhatóak legyenek az egyéb, szerteágazó szív- és érrendszeri okok. Az alacsony káliumszintre ráadásul a jellegzetes EKG-eltérésekből is lehet következtetni. Vaskó doktor szerint ilyenkor érdemes laboratóriumi vizsgálatokat kérni, amelyekkel ellenőrizhető a káliumszint, a káliumürítés, a nátriumszint, az aldoszteronszint, és a plazma renin-szint. Mivel egyes vizelethajtók és vérnyomáscsökkentő gyógyszerek befolyásolhatják a hormonvizsgálatok eredményét, ezért erről tájékoztatni kell az orvost, aki elrendelheti ezen gyógyszerek ideiglenes elhagyását a vérvétel előtt.
Ahhoz, hogy kiderüljön, esetleg daganat okozza-e a panaszokat, szükség lehet radiológiai eljárásokra is, mint a CT, az MRI, vagy a mellékvese érfestéses vizsgálata.   
- Ha megbizonyosodunk a Conn-szindrómáról és arról, hogy nem daganat állt a háttérben, a probléma nem igényel sebészi beavatkozást. Egyszerű, gyógyszeres kezeléssel normalizálható az aldoszteron termelés, így beállítható a káliumszint is és a vérnyomás is. Amint pedig rendeződik az elektrolitok szintje, megszűnhet a ritmuszavar is. Amennyiben mégis daganatról van szó, a műtét jelenthet megoldást.

Forrás: Kardioközpont (www.kardioközpont.hu)

A magas vérnyomás a felnőtt lakosság közel ötödét érinti ma Magyarországon. A jelenségnek számos oka van, amelyek közül az egyik a túlzott sófogyasztás. Dr. Kapocsi Judit PhD, a Kardioközpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája az összefüggésekről és a kezeletlen magas vérnyomás kockázatairól beszélt. 

Mikor gyanakodhatunk magas vérnyomásra?

Magyarországon a felnőttek 16-20 százaléka, a 60 éven felüliek több mint fele magasvérnyomás betegségben szenved. A néma gyilkosnak is nevezett népbetegségre nagy figyelmet kell fordítani, mert sokáig tünetmentes maradhat, ám a szövődményeinek kialakulásakor már maradandó károsodással kell számolni. Ugyanakkor van néhány tünet, amelynek megjelenésekor érdemes kardiológushoz fordulni. Ezek az alábbiak:
- reggelente jelentkező fejfájás,
- tompa fájdalom a tarkóban, halántékban, ami lehajláskor fokozódik,
- romló koncentráció, egyensúlyérzék,
- verejtékezés,
- múló látászavar.
Amennyiben nincsenek tünetek, ellenben a családban már előfordult magasvérnyomás betegség, szintén fontos lenne a rendszeres orvosi ellenőrizés, ugyanis a betegségre való hajlam örökölhető. Természetesen azzal is tisztában kell lenni, hogy a magas vérnyomás kialakulását az életmód is nagymértékben befolyásolja. Emeli a vérnyomást például a dohányzás, a stressz, a fokozott koffeinfogyasztás, a mozgásszegény életmód, az elhízás, és a túlzott sófogyasztás is.

Miért éppen a só a bűnös?

A só a benne lévő nátrium miatt emeli a vérnyomást. A sófogyasztás olyan releváns kérdés a magas vérnyomás tekintetében, hogy a WHO is hangsúlyozza a sóbevitel csökkentésének fontosságát. Ez ugyanis az egyik legegyszerűbb módja a magas vérnyomás és ezáltal a stroke, az érelmeszesedés, és a szív- és vesebetegség kockázatainak mérséklésére. A sóbevitel 5 g/nap alá történő redukálása (ami körülbelül 1 teáskanálnyi mennyiségnek felel meg) a stroke kockázatát 23%-kal, és a szív- és érrendszeri betegségek rizikóját 17%-kal csökkenti. A magasvérnyomás betegek ajánlott napi nátriumbevitele 2-3,5 mg. Ugyanakkor a magyar lakosság sófogyasztása jelentősen meghaladja az ajánlott értékeket, jelenleg a férfiak átlagosan 17,2 gramm, a nők mintegy 12 gramm sót fogyasztanak naponta, ami 3-3,5-szerese az ajánlottnak.
Mire kellene figyelni? Elsősorban kevés és nátriumszegény sót kellene használnunk, másodsorban érdemes visszafogottan fogyasztani a magasabb sótartalmú élelmiszerekből, mint a húskészítmények, a készételek, a reggeli gabonafélék, a chipsek és a sós rágcsálnivalók, a szószok, és az ételízesítők.

A megelőzés és a kezelés is fontos

A magas vérnyomást feltétlenül kezelni kell a komoly szövődmények elkerülése végett. A sikeres kezeléshez pedig a pontosan beállított gyógyszerek szedésén kívül az életmódon is változtatni kell, akár egy profi életmódprogram segítségével – hangsúlyozza dr. Kapocsi Judit PhD, a Kardioközpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája. – Az életmódnak ugyanis önmagában is gyógyító hatása van. Kutatások bizonyítják, hogy a testsúly normalizálása, a sóbevitel, az alkoholfogyasztás mérséklése és a fizika aktivitás fokozása, a dohányzás elhagyása jelentős vérnyomáscsökkenést eredményez. Sokan ajánlják a DASH-diétát, amelynek lényege a naponta négyszeri gyümölcs, zöldség, két-három alkalommal sovány tejtermék fogyasztása, a rendszeres halevés, és a fehér húsok előtérbe helyezése. A nem gyógyszeres kezelési formák közül a túlsúly esetén alkalmazott testsúlycsökkentés a leghatékonyabb: 10 kg fogyás a szisztolés vérnyomásértéket 5–15 Hgmm-rel mérsékli. Amennyiben tehát bárki a legkisebb tünetet érzékeli magán – mint például gyengeség, légszomj, mellkasi szorítás, vagy akár csak diszkomfort, szédülés, „rendetlenkedő” szívverés -, vagy többször mér emelkedett vérnyomás értéket, vegye komolyan a jeleket és forduljon kardiológushoz, hipertonológushoz!

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

A szívritmuszavarnak leegyszerűsítve két formája van: amikor túl gyorsan és amikor túl lassan ver a szív. Dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont  kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta a tachycardia és a bradycardia ismérveiről beszélt.

Az eltérő ritmus nem mindig betegség

A szakértők nem csak aszerint osztályozzák a szívritmuszavart, hogy honnan ered, de a szívverés sebessége alapján is. A felgyorsult szívverést nevezik tachycardiának, amikor 100-nál többet ver a szív egy perc alatt. Bradycardia esetén lelassul a szívverés, percenkénti 60 alá. A felgyorsulás és a lelassulás természetesen nem csak betegség esetén jelentkezhet, gondoljunk csak az edzés kapcsán felszökő pulzusszámra, vagy a sportolók alacsony pulzusszámára, ill. az alvás, relaxáció során lelassuló szívverésre.

A tachycardia a pitvarokban és a kamrákban is jelentkezhet

Amennyiben a szív pitvarait érinti a tachycardia, megkülönböztetünk pitvarfibrillációt, pitvarlebegést, a szinuszcsomó-függő supraventricularis tachycardiát, és a Wolff-Parkinson-White szindrómát. A leginkább ismert forma ezek közül a pitvarfibrilláció, amely gyors, szabálytalan és gyenge szívverést eredményez, és könnyen vezethet olyan komoly következményekhez, mint a stroke. Gyengeség, fáradtság, szédülés, esetleg eszméletvesztés, mellkasi fájdalom, légszomj, szorongás, félelemérzet kísérheti. Ezt a problémát akkor is ki kell vizsgáltatni, ha csak átmenetileg jelentkezik, ugyanis néhány esetben nem múlik el magától.
Ha a kamrákban jelentkezik a tachycardia, szintén szerteágazó problémákat okozhat. Az ún. tartós kamrai tachycardia veszélyes lehet, mivel a kamrák nem tudnak eléggé telődni, illetve nem tudják megfelelően pumpálni a vért. Ezért a vérnyomás leesik, amit szívelégtelenség követ. Ez a fajta ritmuszavar azért is veszedelmes lehet, mert kamraremegéssé, a szívleállás egy fajtájává alakulhat át. Az esetek többségében egy mögöttes szívbetegség vagy egy súlyos trauma (például villámcsapás) okozza a kamraremegést. Gyermekkorban egy veleszületett genetikai rendellenesség miatt alakulhat ki az ún. hosszú QT-szindróma, amely a szív ingervezető rendszerének zavara, felnőttkori megjelenése azonban bizonyos betegségeknek vagy gyógyszereknek tudható be. A hosszú QT-szindrómás betegekben gyakrabban alakul ki szokatlanul gyors szívritmus, általában fizikai aktivitáskor vagy érzelmi megrázkódtatáskor. Ha túl szapora a szívműködés, akkor romolhat az agy vérellátása, ami pedig eszméletvesztéshez vezethet. 

A bradycardia akár ájuláshoz vezethet

A lelassult szívverés nem jelent feltétlenül problémát, hiszen egy edzett személy esetében kevesebb szívverés is elég lehet a megfelelő működés fenntartásához. Ugyanakkor, ha a lassú szívverés nem képes elég vért pumpálni, az okozhat például ún. sick sinus szindrómát vagy ingerületvezetési blokkot.  Mindenképpen ajánlatos orvoshoz fordulni, ha kimaradó dobbanásokat, gyengeséget, szédülést, esetleg ájulást tapasztalunk, illetve ha a családban előfordult már szívritmuszavar vagy egyéb szívbetegég, esetleg hirtelen szívhalál. A korai felismerés a tünetmentes esetekben is döntő jelentőségű az esetleges komoly következmények elkerülése végett.

A kivizsgálás több, mint egy vérnyomásmérés

A szívritmuszavar kivizsgálása elsődlegesen a páciens panaszainak és az előzményeknek megismerésére kell, hogy épüljön. Meg kell tudnunk többek közt, mióta állnak fenn a panaszok, van-e ismert szívbetegség a háttérben, milyen gyógyszereket szed az illető, milyen aktív életet él, illetve mennyire befolyásolja az adott állapot a páciens életét. A kapott információk alapján dől el, milyen eszközös vizsgálattal kaphatunk pontos diagnózist – ismerteti dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.– A nyugalmi EKG-n kívül szükség lehet terheléses EKG-ra, 24 órás Holter EKG-ra, szívultrahangra, különböző laborvizsgálatokra és esetleg más speciális, pl. elektrofiziológiai  vizsgálatokra. Amint sikerült beazonosítanunk a szívritmuszavar okát, megkezdődhet a célzott kezelés. Ez történhet például gyógyszerekkel, pajzsmirigy-kezeléssel, vaspótlással, szervezet ionháztartásának szabályozásával, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzió nevű eljárással, vagy katéteres ablációval. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés elrendelése és a személyre szabott életmód kialakítása. 

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Számos vérnyomás-probléma esetén fontos, hogy otthon is rendszeresen ellenőrizzük a vérnyomásunkat. Ehhez azonban ismernünk kell a készülékeket, a mérés lépéseit és az értékhatárokat, amelyekről dr. Kapocsi Judit PhD, a Kardioközpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája beszélt.

Tudnivalók vérnyomásmérés előtt

- Ha jól van beállítva a vérnyomásunk, akkor heti 2-3 mérés elegendő, de ha panasz jelentkezik vagy éppen gyógyszeres beállítás alatt állunk, és van mód a mérésre, akkor naponta akár 2-3 mérés is hasznos lehet, a kezelőorvossal megbeszélve. Az eredményeket ajánlott egy naplóban vezetni, ami nagyon hasznos segítség az orvosnak.
- A mérés előtt pár percet töltsünk nyugalomban, sőt az előző félórában már ne dohányozzunk (magas vérnyomás esetén a dohányzás elhagyása feltétlenül indokolt), ne kávézzunk vagy végezzünk megerőltető mozgást!
- Mérés közben támasszuk meg a hátat és az alkart! Tudni kell, hogy ha nem támasztjuk meg a hátát, vagy ülve mérünk, a diasztolés vérnyomás kb. 5 Hgmm-rel magasabb lesz, mintha feküdnénk. Viszont ha keresztbe tesszük a lábunkat, az a szisztolés értéket növelheti meg.
- Az első mérés után várjunk egy-másfél percet, és ugyanazon a karon, ugyanabban a pozícióban mérjük meg még egyszer a vérnyomást. Amennyiben a két mért érték között 4 Hgmm-nél nagyobb a különbség, 1-2 perc múlva mérjünk ismét. Mind a három értéket és a pulzus számot is jegyezzük fel. 

A mandzsettát pontosan kell megválasztani

Az első legfontosabb lépés a megfelelő méretű mandzsetta kiválasztása. Sokan alábecsülik a karuk körfogatát és kicsi mandzsettát választanak. Vastagabb kar esetén nagyobb nyomásra van szükség az artéria összenyomásához, így ha kicsi a mandzsetta, ez megtévesztően magas eredményeket hozhat, a szisztolés vérnyomás emiatt akár 20 Hgmm-rel is magasabb lehet. A legtöbb készülék mandzsettáján feltüntetik, milyen méretű kar körfogatra ajánlott, ezért vásárlás előtt érdemes lemérni a karunkat a könyök fölött, és az eladótól is segítséget kérni a választáshoz.  
A mandzsettát a szív magasságába kell felhelyezni, ez nagyjából a könyökhajlat fölött van 1-2 cm-el. Ennél jóval nehezebb a csuklós készülék felhelyezése, hiszen itt nagyon fontos a kar pozíciója. Ezek a készülékek ráadásul nagy szórást mutatnak a mért értékekben, nem igazán ajánlottak otthoni kontrollra. 

Milyen vérnyomásmérőt használjunk?

Számos orvosi rendelőben találkozhatunk higanyos készülékekkel, amelynek működtetéséhez szükséges a gyakorlat és a képzettség, mert „hallgatózni” is tudnia kell a használójának – önmérésre csak nehézkesen használható. Otthoni használatra a félautomata, illetve automata felkaros vérnyomásmérők a legjobbak, mivel ezek használatával érhetjük el a legpontosabb vérnyomásmérést. (A félautomata vérnyomásmérő abban különbözik az automata vérnyomásmérőtől, hogy mérés során egy pumpa segítségével tudjuk felfújni a mandzsettát, míg automata készülék esetén bekapcsolás után egy gomb megnyomásával indítható a mérés.)
Az automata vérnyomásmérők alapvetően áramlást mérnek, és abból számolnak vérnyomás értékeket, amelyek bizonyos számítások miatt kismértékben pontatlanok lehetnek. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni például ritmuszavarok esetén.

Mikor forduljunk orvoshoz?

–  Normális vérnyomásnak tekintjük, ha az első (szisztolés) érték 120-129 Hgmm közt van, míg a második (diasztolés) érték 80-84 Hgmm – ismerteti dr. Kapocsi Judit PhD, a Kardioközpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája. - Amennyiben többszöri mérés alkalmával is 140/90 Hgmm-s vérnyomás értéket rögzítünk, akkor már magas vérnyomásról beszélünk, és ilyen esetben mindenképpen szakértőhöz kell fordulni a további vizsgálatok elvégzése és a súlyos szövődmények – például szívelégtelenség, szívinfarktus, stroke - megelőzése miatt.

Forrás: Kardioközpont (www.kardioközpont.hu)

Az infarktus és a depresszió kölcsönhatásai eddig is ismertek voltak, mostanra azonban az is bebizonyosodott, hogy a szívbetegség utáni depresszió jelentősen növeli a halálozási kockázatot. Dr. Matusovits Andrea, a Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta éppen ezért az infarktus utáni rehabilitációs program jelentőségét hangsúlyozta.

Rengetegen érintettek

A szívbetegségek közismerten a vezető halálokot jelentik világszerte, az amerikai adatok szerint minden 42. másodpercben bekövetkezik egy szívinfarktus az Egyesült Államokban. Ugyancsak amerikai szakmai szervezetek szerint a depresszió is népbetegségnek számít, hiszen több, mint 15 millió felnőttet érint az országban. A hatalmas számok is indokolják azt bejelentést, amely az Amerikai Kardiológiai Társaság 66. éves gyűlésén hangzott el, miszerint erős az összefüggés a két betegség közt.
A kutatók azokat az embereket vizsgálták, akik szívbetegség diagnózist kaptak, legyen szó például stabil angina pectorisról vagy instabil angináról. Ez a két diagnózis a legterjedtebb szívkoszorúér betegségek csoportjába tartozik. A kettő közti különbség, hogy míg a stabil angina pectoris többnyire kiszámíthatóan jelentkezik, mindig hasonló tünetekkel (mellkasi fájdalom, szorítás, légszomj, gyengeség), addig az instabil angina pectoris egy rohamszerű, életveszélyes állapot, mely azonnali kórházi ellátást igényel.

A depresszió megduplázza a halálozás kockázatát

Az amerikai tanulmány alapját az a 25 ezer fős bázis jelentette, amely az Intermountain Health System nevű szervezetnél volt regisztrálva, mint szívkoszorúér-beteg, és akiket a diagnózis után átlagosan 10 évig követtek. Közülük 15 százalék kapott depresszióról szóló diagnózist is a szívbetegség megállapítását követően. A kutatók természetesen olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint a nem, az életkor, a gyógyszerezés és az anamnézis. Az eredmények megdöbbentőek voltak.
Kiderült, hogy a szívbetegséget követően kialakult depresszió a legerősebb előrejelzője a végzetes kimenetelnek. Olyannyira, hogy a depresszióval élők 50 százaléka elhunyt a vizsgálati időszak 10 éve alatt, míg a nem depressziósoknál 38 százalék volt ez az arány.

A szívbetegséggel élők sokkal több figyelmet érdemelnek  

Az amerikai tanulmány nyilvánvalóan rávilágít arra, hogy a szívbetegek kezelése nem érhet véget az akut eset ellátásával, illetve a tartós gyógyszeres vagy egyéb kezeléssel. Arra azonban ma az állami ellátásban nincs elég energia és szakember, hogy a betegek, az infarktuson átesettek a rehabilitációban is kiemelt figyelmet kapjanak.
– Azon betegek esetében, akik már túl vannak szívrohamon vagy stroke-on, a gyógyszeres kezelésén túl fontos egy személyre szabott, egészséges életmódot is kialakítanunk, hogy minimálisra csökkentsük a legközelebbi „esemény” bekövetkezésének lehetőségét. Ez magában foglalja a táplálkozás- és mozgásprogram kidolgozását, valamint azt a személyes figyelmet is, amellyel akár a depresszió kisebb jelei is kiszűrhetők – hangsúlyozza dr. Matusovits Andrea, a Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Fontos, hogy segítsünk az érintetteknek megszabadulni a betegségtudattól, hogy visszaszerezhessék a teljes értékűség érzését. Segítenünk kell, hogy motiváltak legyenek az egészségmegőrző életmódra, mozgásterápiára. Ez nem mindig könnyű, sokszor nem is megy egyedül, ezért bizonyos esetekben érdemes mentálhigiénés szakember, pszichológus vagy pszichiáter segítségét is igénybe venni. A teljes körű rehabilitáció célja mindenképpen a jelentős életminőség javulás és akár az életet veszélyeztető állapotok kiküszöbölése.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)

Előfordul, hogy sokáig nem okoz panaszt, de járáskor rendszeresen jelentkező vádlifájdalom esetén érdemes megvizsgáltatni, nem érszűkület áll-e a háttérben. Dr. Kósa Éva, a Kardioközpont angiológusa a betegség további tüneteiről és a kezeletlen betegség következményeiről beszélt.

Az érszűkület tünetei az egyes fázisokban

Az érszűkület leggyakrabban az alsó végtagokat friss vérrel ellátó verőerek, az artériák falában létrejövő meszes lerakódások, majd szűkületek következtében kialakuló betegség, melynek következtében az érintett szövetek oxigénellátása csökken. A betegség más szerveket, például a hasi ereket vagy a vesét is érintheti, illetve fennállása esetén a szív és az agy ereinek érintettségére is számítani lehet. Ez fordítva is igaz, így korábbi szív-vagy agyi infarktus elszenvedése után, valamint dohányzókban, cukorbetegekben, magas vérnyomás és vérzsírok fennállásakor vagy családi halmozódás esetén különös figyelmet kell szentelni az érszűkületnek. 

Az alsó végtagokat érintő érszűkületnek négy, egyre súlyosabb fokot jelző stádiuma van:

1. Tünetmentes fázis

Az első stádiumban műszeres vizsgálatokkal lehet az erek meszesedését, szűkületét kimutatni, A kórisme felállítása ún. doppler vizsgálat elvégzésével történik. Ennek során egy kézi ultrahang segítségével megmérik a lábak és a felkarok különböző artériáiban a vérnyomást. Ezekből az értékekből az úgynevezett boka-kar indexet, vagy doppler indexet számolják ki. A kapott hányados egészségesekben 1 és 1,3 közötti, vagyis normál esetben a lábakban azonos vagy kissé magasabb a vérnyomás, mint a karokban. Érszűkületről akkor beszélhetünk, ha a hányados kisebb, mint 0,9, vagyis a lábakon mért nyomás alacsonyabb, mint a karokon. Minél alacsonyabb a kapott érték, annál súlyosabb az érszűkület.
A szív- és érrendszeri betegségekre rizikótényezőkkel rendelkezők (különösen az erős dohányosok, cukorbetegek) esetén kiemelt fontosságú a rendszeresen elvégzett szűrővizsgálat, amellyel a korai tünetmentes állapotra felhívva a figyelmet, megelőzhető a betegség súlyosabbá válása.

2. Vádlifájdalom

Egy bizonyos távolság megtétele után fájdalom lép fel a combban vagy vádliban, ritkán a lábfejen, ami miatt gyakran meg kell állni. Rövid pihenés után a fájdalom szűnik, és a járás folytatható, bár a fájdalom vagy görcs a gyaloglás során újból jelentkezik. Ezt a tünetet nevezik „intermittáló sántításnak” és a betegséget e jellemzője miatt hívják „kirakatnéző” betegségnek is. Ebben a stádiumban a betegség leggyakrabban gyógyszeresen és életmódbeli változtatásokkal kezelhető.

3. Nyugalmi fájdalom és más súlyos tünetek

Ebben a fázisban már nyugalomban, főleg éjszaka is jelentkezik a fájdalom, ami fekvő helyzetben erősödik, és a beteget felülésre készteti, a lábát az ágyról lelógatva enyhíti a panaszát. A rossz vérellátás miatt a végtag hideg, sápadt színű lehet, zsibbadás, égés alakulhat ki, az ujjbegyek ellilulhatnak, a száraz bőr, gyakori a körömgomba, a szőrzet ritkul.

4. Szövetelhalás

A legsúlyosabb stádiumban a végtagokon szövetelhalás, fekély alakul ki, az ujjakon, sarkakon elfeketedő akár száraz, akár nedvedző bőrelváltozások jelenhetnek meg, nagyon erős fájdalom mellett, amely azt jelzi, hogy a végtag komoly veszélyben van! Ilyenkor mihamarabb orvoshoz kell fordulni, hogy a szövetelhalást megpróbálják megállítani, ezáltal az amputációt elkerülni. Különösen cukorbetegeknél és az ismert érszűkületes betegeknél fontos a lábak rendszeres otthoni átvizsgálása, kisebb sebek, sérülések, gombásodás irányában. 

A súlyos következmények megelőzhetők

A fentiek alapján az elhanyagolt érszűkület következményei igen súlyosak lehetnek, ám korán felismerve gyógyszeres kezeléssel, rendszeres járással, a dohányzás mérséklésével a betegség hosszabb ideig szinten tartható. Később már csak az ereken végzett értágítás vagy érműtét segíthet, azonban vannak olyan esetek, amikor egyik beavatkozás sem végezhető és ilyenkor a végtag keringésének kritikus állapota esetén kerül sor az amputációra! Ezért fontos egyrészt a betegség korai felismerése, másrészt ismert betegség esetén a rosszabbodás tüneteinek korai jelzése a kezelőorvos felé - hangsúlyozza dr. Kósa Éva, a Kardioközpont angiológusa.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)